Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kreatív ötletek

 

Saját ötletek, innen-onnan ollózottak találhatók itt.

Lakberendezési fortélyok és berendezési tárgyak, gyermekjátékok és ruhák, használati tárgyak, általm "porfogó"-nak titulált dolgok, amelyek egyszerűen csak szépek.

Augusztus 31. 

Azóta kreatív dolgot annyiban csináltam, hogy a konyha szétbombázása, és újrarendezése az én ötletem volt.

Jaaaj, meg pár nappal ezelőtt találtam egy isteni befőttesüveget, ami nem csavaros tetejű volt, és mivel másra nem jó, viszont az üvege szép, szinte zöldes árnyalatú átlátszó, így kisúroltam, kivágtam a kerti műanyagasztal közepire, oszt kineveztem gyertyatartónak. Tettem bele Ikeás tömbgyertyát, jól is néz ki benne, ezért most újragondolom a dolgot, hogy dróttal felfüggesszem-e?

Majd leírom és képileg is dokumentálom a dolgot.

Június 18.

Húú, de rég nem írtam már ide!

Az utóbbi időben pedig nagyon kreatív voltam, befejeztem a rolót a barátainknak, aztán megnéztük, hogy mutat az ablakon. Mindkettő hosszú lett, ráadásul az egyik furcsán lejtett. Kiderült, hogy a középső rész jobb oldalán, alul-felül össz-vissz 4(!) cm differencia volt. Hjah kérem, aki bötézik a centivel!

Mindenesetre újra elhoztam őket, levágtam az alsó 25 cm-t, és jó lett a hosszuk. A hibásat szétbontottam, és szinte varrásonként ellenőrizgettem, nehogy megint elcsússzak. Ezt úgy oldottam meg, hogy minden egyes varrás után felmásztam a létrára, feltettem a karnisomra, elegyengettem, belefűztem a nádpálcát, lemásztam. Távolról megnéztem, felmásztam, tűztem - ha kellett, és persze kellett - lemásztam, néztem, felmásztam, kihúztam a pálcákat, levettem a karnisról, lemásztam, varrás, és így tovább. Aztán végre eljött az utolsó ellenőrzés a kész terméken... minden király, csudijó, meg minden, hát levehető, csomagolható.

Aztán egy nap eljutottunk oda, hogy karnisra került Józsi és Kriszti lakában, ezért előtte felvarrtuk - kézzel - a műanyag karikákat, minden nádpálcás felhajtáshoz a felső varrásra, legfelül pedig a fülek tövében egyet. Ez két oldalt 4-4 karikát jelentett rolónként.

A zsinór befűzése pedig a következőképpen zajlott: a zsinór egyik végét rákötöttem a jobboldali legalsó karikára, áthúztam az összes karikán, és ekkor összehajtva áthúztam a zsinórt a baloldali felső karikán, és a zsinór maradék szabad végét áthúztam a blodali összes karikákon, egészen a legalsóig. Ott megint megkötöttem, ekkor feltettük a karnisra és leengedett állapotban a duplazsinórra kötöttem egy görcsöt a karika után, ahol átjött. Ez azért jó, mert így egyszerre tudja az ember húzni a két oldalt, s nem mászik fel az egyik rész ferdén. Nekem nagyon tetszett, de - hála istennek - nekik is.

 

romai-redony-120x150-es-ablakra.jpg

120x150 cm-s ablakra

romai-redony-150x150-es-ablakra.jpg

 

 

150x150 cm-s ablak

A maradék anyagból varrtam két kis szatyorkát,

 

szatyorka-osszevarrasa01.jpg

szatyorka-osszevarrasa02.jpg

szatyorka-a-la-natur.jpg

 

amire - nagy ég! - hímeztem is.

napraforgo-himzes.jpglevendula-himzes.jpg

Az egyikre napraforgót - az maradt az enyém -, a másikra pedig levendulát - azt ajándékba adtam Szandinak, mert előtte pár nappal volt a névnapja, s gondoltam hátha örül neki. Örült.

napraforgos-szatyorka.jpglevendulas-szatyorka.jpg

Egyébként csodálatos dolog ez a molinó. A fényt megszűri - és nem lesz benn 500 fok -, viszont nincs tőle sötét, ugyanakkor mégis használható sötétítőként, mert bár kilátszik a fény, mégsem áttetsző, tehát be meg nem lehet látni. Az esése is kellemes, de mégis van tartása, ha arra lenne szükség. Tény, hogy muszáj vasalni, de ennyit igazán megér, és az ára is baráti, mert míg egy méteráru ezreseknél kezdődik, kivéve, ha karton, vagy vászonjellegű, ez meg 6-800 forint méterenként, és 150 cm széles. Zsugorodása kb. 5 %, azaz be kell avatni, de így legalább nincs meglepetés az első mosás után. Bár én - a műszál kivételével - minden anyagot be szoktam avatni. Az a tuti.

 Korábban már emlegetett, multifmunkciós drágaságommal Ikeában vett fa képkereteken kísérletezgetek. Martam bele mintát, s még fogok is párat csinálni, lévén két gyerekem 4 nagyink, két dédimami - és egy közel sem jelentéktelen dédipapi -, akik igénylik a kisdrágákról a fotókat. Még nem tudom, hogy a kereteket csak lefestem marás után, v. aranyozom is, esetleg nem marom csak antikolok, v. ilyesmi, de az is lehet, hogy ezt így ebben a sorrendben fogom kipróbálgatni.

Jelenleg a hímzés az őrület a köbön nálam, de neeeem keresztszemes, azt neeem! Arra ráérek majd ha megöregszem. Ikeában -hol másutt! - vett anyagmaradékot beszegek, aztán pedig rajzolok valami kis motívumot, és kihímezem. Valószínűleg a négy sarkot hímezem ki, mert futó lesz egy modern kis lakba - ahová a roló is ment. Levendula, vagy csak levélkék, de zöld biztos lesz rajta, a többi meg még bizonytalan. Az anyag már be is van avatva...

A tornácunkon ágyból átalakított padon lévő szivacsra tervezek most huzatot varrni, valószínűleg kétoldalasat. Egyik oldalán csíkos lesz - jó erős anyagot vettem hozzá. Ki sem merem már mondani, hogy hol: az Ikeában. Hiába no, függő vagyok! El is megyek majd károsszenvedély-terápiára. Elképzelem ahogy megszólalok: "Éva vagyok, és Ikea-függő." Szerintem lehetnék én a cég reklámarca, már annyira ott tartok...

 Visszatérve a tornácra, a padra, azon is a szivacsra - egyik oldal csíkos, a másik meg vagy natúr, vagy valami jópofa virágos, v. kockás, v. ilyesféle. A Zuramnak persze még csak a csíkosról van tudomása, mert ő vette az anyagot kemény forintokon. Nem is mertem mondani, hogy ez csak az egyik oldal, meg a párnák egy része... Mit csináljak? Férfiból van, és nem értené meg.

Május 1.

A multifunkciós "játékom" húsvét előtt újabb két kiegészítőt kapott: 628-as precíziós fúrószárkészletet (fához, lágy fémhez - konkrétan viszont tojáshoz), valamint multitokmányt, mert mindent nem tud befogni a hétköznapi... A tokmány ~2700, a szárkészlet ~1600 forint. Köszi szépen, csak vagyok. Felfedezgettem lehetőségeket benne, amit előbb-utóbb ki is próbálok. Tojást csipkéztem húsvétra, bár nem annyit, mint szerettem volna. A felfüggesztést tiplibe csavart kampóval oldottam meg, ami nem 4800, csak kb. 200 forint volt. LOL.

 

Április 13.

A multifunkciós kütyüm remekül működik, csak azt felejtették el leírni a Praktikában, hogy az egyik általuk használt fej már nem kapható magyar forgalomban, valamint, hogy nem elég maga a tartozékokkal kiegészített gép, hanem venni kell hozzá pluszt, ha használni akarom. Így vettem hozzá gyémánt fejű kiegészítőt, amivel gravírozhatok is (2 db egy csomagocskában 2600, forint), célszerű valami akaszthatóságot kitalálni, mert anélkül a hosszabbítvány elég nehezen kezelhető. Na most egy ilyen állványocska, ami  asztallapra felfogatható egy pillanatszorító-szerűséggel a forgalomban 4200-4800 forint.Ezt úgy fogom házilag megoldani, hogy egy polctartó konzolt felfúrok olyan helyre, ahol dolgozni fogok, és vagy ráakasztom a gépet, vagy, ha ez nem működőképes, akkor kampót a furatra, - amit a polcot a konzolon rögzítő csavarnak szántak - és arra akasztom a gépet.A pincében találtam retro-konzolt, - ezt a hegesztett, feketére festett verziót - és némi átalakítás után ez lesz a jó megoldás szerintem. Ja, és kész az íróasztal: felszereltem az ajtót - amit előzőleg fatapasszal javítottam, alapoztam, dekupázsoltam és festettem -, a fogantyúkat, és az újjávarázsolt zárat, és lelakkoztam 1 réteg csónaklakkal azt is, meg a rég elkészült tálcámat is.

iroasztal-ajto01.jpgasztal-a-helyen.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Március 29.

Szombaton csináltam hát egy babapárnát. Kék bocis háttéren fehér bolyhos felhőn alva napocskát - ha már Napsugárról beszélünk. A legnehezebb rész az anyagkeresés a varróscuccaim között, valamint a terv volt, hogy hogy is kellene, meg mint is? Megvolt az ötlet - a meglévő anyagokra építve. Jött a szabásminta, aztán a kiszabás. Aztán kiszabtam hozzá a vatelint,ami - a kör kivételével - teljesen felesleges volt, mert úgyis utántömtem még.

napocska01.jpg

 

 

Következő lépésnek a részek széleit eldolgoztam cikk-cakkal, a  Napocska felrajzolt szemét-száját kihímeztem, aztán aláférceltem a széleket, ill. összeférceltem a darabokat, 

napocska02.jpg

Ezután rávarrtam az alapra az összefércelt figurát úgy, hogy meg-megálltam tömni.

 

napocska03.jpg

Aztán bevarrtam a maradék réseket, és összevarrtam a párnát. Eredetileg huzatot akartam, ezért egy oldalon beszegtem, de mivel nagyon kemény lett volna párnával, ezért inkább összetépdesett vatelinnel megtömtem, aztán összevarrtam.

 

napocska04.jpg

 

Utolsó lépésként rém büszke voltam magamra.

Március 16.

Végre látom az íróasztalnál a munka végét.

Volt egy ócska íróasztalom, ami eredetileg - szerintem - politúros lehetett, de aztán valaki lemázolta fehérre. Az ajtaja hiányzott, de a célját tökéletesen ellátta egészen addig, míg a festék - a technikai barbarizmusból adódóan - kezdett érdekes módon viselkedni: Konkrétan ha rátettem valamit, az odaévült hozzá, és miután nagy nehezen lefejtettem róla jött a festék is. Egy idő után már az ember keze, könyöke is ragaszkodott a felületéhez, ezért két választásom volt, eltüzelem, vagy átfestem.Én az utóbbi mellett döntöttem, amit azóta már ezerszer elátkoztam, de most, hogy kezdek a végére érni már nem is bánom annyira. 

Legelőször kipakoltam a fiókokat, kiszedegettemőket, aztán nekiálltam csiszolópapírral. Nem működött a dolog.

Ezután utánaolvastam, és mivel hőlégfúvóban hiányt szenvedtem nekiálltam kromofággal. Ha valaki ilyesmire adja a fejét, akkor kerti kesztyűt mindenképpen használjon, ócska ruhában és cipőben legyen, és a bútor alá takarófóliát, vagy pedig ezernyi újságpapírt terítsen le, mert irgalmatlan nagy koszt és kupit csinálhat, ha erre nem figyel.

Eszközök és anyagok az előkészítéshez:

Kromofág,  vagy hőlégfúvó, spakli - amit soha többet nem tudsz egyébre használni, mert rozsdásra marja a kromofág -, ecset - ami utána kimosható, de csak frissiben -, csiszolópapírok, vagy jobb esetben szalag-, v. rezgőcsiszoló

A kromofágból öntesz egy vastagabb műanyag dobozba ( a fém nem tökéletes, mert rozsdásodik). Az ecsettel felviszed a felületre, de nem kell sajnálni, mert akkor nem szépen jön le a festék, hanem foltosan. Higgyétek el tapasztalatból mondom. Otthagyod az összekent felületet kb. 5-15 percre (wc, kávé, cigi, kinek milyen igénye van). Mikor visszatérsz hólyagos a festék. Hőlégfúvónál ez úgy zajlik, hogy a FORRÓ levegőt ráfújod  megfelelő távolságból a  festékes anyagra, és elkezd hólyagozni. Vigyázni kell, mert megégetheted a faanyagot is, meg magadat is. Akkor fogod a spaklit és szépen levakarod vele. Ha kész a vakarás, általában akkor is maradnak foltok, amit csiszolással kel eltűntetni. A csiszolást kézzel, vagy géppel szálirányban kell csinálni, mert ne tudd meg milyen lesz, ha össze-vissza csinálod. A gépesítés áldás ilyen téren is. Egyszer csak kész vagy, tiszta, festékmentes a felület. Lépj hátrébb csodáld meg és adj magadnak egy szóbeli vállveregetés:t - Megy ez nekem! - mondván.

Alapozás: ecset és zománcfestékhez való alapozó (fehér), hígító - ha kell hígítani, de ecsetmosáshoz is szükséges.

Szerintem ehhez nem kell nagy körüljárás, lefested, pont. aztán hígítóval kimosod az ecsetet aztán átmész rajta szappanos vízzel, végül nejlonzacskóba csomagolod a következő viszotnlátásig, hogy puha maradjon.

 

asztalreszlet6.jpg

 

A dekupázsoláshoz szalvéták, dekupázsragasztó - bár azt hallottam erre elvileg a tapétaragasztó is jó, de én nem próbáltam MÉG -, ecset kell.

 

asztalreszlet5.jpg

 

Először kivagdosod a figurákat a szalvétából, avagy dekupázspapírból - a szalvéta még mindig olcsóbb, de tény, hogy a dekupázsívek tematikailag nagyon ottvannak. Ha dekupázspapírt használsz, akkor azt kivágás után kicsit meg kell áztatni - de nem szééét! -, hogy könnyen kezelhetőbb legyen, a salvétánál viszont csak a legfelső rétegre - gyengébbek kedvéért a színes! -  van szükség a háromból. Először ragasztás nélkül célszerű elhelyezni az egyes elemeket, csak akkor ragasztunk, mikor már biztosak vagyunk a kompozícióban. Nyilván a dekupázspapírt is még áztatás előtt próbálgatjuk. Ha eldőlt a dolog, akkor ragasztót kenünk egyenletesen akkora területre, ahová az aktuális kép kerül.

asztalreszlet4.jpg

Szerintem kisebb képekkel könnyebb dolgozni, mert a nagyobb ráncolódhat, sőt akár el is szakadhat, olyankor pedig oda nem illő nyomdafestéket nem tűrő jelzőket vagyunk hajlamosak használni. Persz kisebb korrekciók eszközölhetők ragasztós ecsettel, mert a kép felületét is át kel kenni, akkor óvatosan elsimogathatók a gyűrődések. Nekem pl. a Bécs tematikánál az Operaház képe kétszer lett feltéve, mindkétszer elszakadt, erre feladtam és a Dóm került a helyére, mert rugalams vagyok.

 

asztalreszlet2.jpg

A festéshez vízzel hígítható, akrilalapú zománcfesték - nekem fehér, mert az jól színkeverhető, de lehet bármilyen színű, ha nem akarsz variálni -, tubusos művészakril alapszínekben - kék, sárga, vörös -, mert ezzel színezzük a fehéret. Legyen kéznél egy műanyagpohár vízzel, egy kis darabka mosogatószivacs, és jónéhány papírzsebkendő, mert ezekre is szükég van, ha elkezd kötni az ecsetbe a festék.

asztalreszlet1.jpg

 

 

Kis tégelybe (konzerves doboz, mini paradicsomos, v. lekváros üveg, kifogyott festékes tégely, arckrémes tégely, stb.) öntök a fehér alapfestékből, egy italoskupakba pedig pöttyintek egy kicsit a művészakrilból (én kéket), és műanyag, eldobható kiskanállal, kávékavaróval, v. jégkrémes pálcikával teszek hozzá a fehér alapfestékből. A tégelybe teszek a kupakból, és kikeverem a számomra megfelelő színt A kupakban maradt festék kontraszthoz kiváló lesz. A tégelyben kikevert festékkel elkezdem lefesteni a felületet - persze gondosan figyelve a ragasztott képek körvonalaira. Itt-ott persze vékonyabb művészecsettel bele lehet vinni a képekbe is egy kis színt, de csak óvatosan. Alkalmanként az ecsetet mártsuk a vízbe, húzzuk le alaposan a szivacson, és töröljük szárazra papírzsebkendővel. Ahogy festjük a bútort az alapszínnel, lendületes ecsetvonásokkal dolgozzunk és a "kontrasztanyagból", ill. akár az alapfehérból is húzzunk bele egy keveset. Nekem szerencsém van, mert kétkezes vagyok és két ecsettel csináltam a dolgot, így borzasztó gyorsan kész lettem. Kell is a gyorsaság, mert az akril gyorsan szárad, és ha félszáraz festékbe húzol bele az ecsettel, akkor ott nem lesz szép a felület. Amikor ezzel kész vagyunk, akkor érdemes lelakkozni a felületet, hogy ne kopjon le a ragasztott dekoráció a használat során. Attól függően, hogy mennyire fényesre szeretnénk, vagy mennyire lesz használatban a tárgy - válasszunk lakkot. Széles a paletta! A matt nem ad fényt, a magasfényű üvegszerű fényt ad, az ideális a selyemfényű, lehetőleg vizesbázisú. Nekem nem volt ilyen szerencsém, mert több célra kellett a lakk, nagy igénybevételhez, így én csónakklakkot vettem, ami magasfényű, viszont kitűnően bírja a vizet. (Festő ajánlotta.) Fel tudom használni  félkész tálcámhoz, amiről csak a lakkozás hiányzik - tálcának meg bírni kell a vizet -, valamint a kültéri bejárati ajtóm lakkozásához is, ami szegény elég betegen néz kia mostoha körülmények miatt - tehát megérdemli.

Még hátravan számomra a szekrényajtó készítése és a fogantyúk. A szekrényajtót  rétegelt lemezből fűrészelem/fűrészeltetem ki méretre, majd lealapozom, lefestem, zsanért , ajtógombot és mágneszárat szerelek rá és TÁ-DÁ! kész is vagyok. Ez így szép és jó csak a zsanér speciális, olyan mint a régi ajtózsanérok, amiben van egy szeg és azon forog a zsanér. Keresnem kell ilyet megfelelő méretben , de ha nem találok, akkor hajlítani kell lemezből egyet, ellátni furattal, hogy fel tudjam fogatni az ajtóra.

 

 

 
 

 



Facebook




Archívum

Naptár
<< Június / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 78399
Hónap: 1683
Nap: 53