Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Konmari, avagy Rend a lelke mindennek

2017.07.18

Én is kipróbáltam, ez egyfajta reakció a bouvet.cafeblog.hu bejegyzésére, aki - szerintem -nem bírta végigolvasni a könyvet.

 Azt viszont ne felejtsük el, hogy ez egy egyedülálló, gyermektelen, japán csaj, kb. 30 negyzetméteres lakással, és neurotikus takarítási kényszerrel - ezt még ő is bevallja. Bizonyos dolgok működnek, és valamiben igaza van: akinek nem tanítják meg, hogy rakjon rendet, annak hiába mondják, hogy rakj rendet. Velem például pontosan ez a baj - nem rágták a számba, hogy a zoknikat így, ide, a plüssállatot oda, a kiskütyüt meg ebbe a dobozba, arra a polcra. Nagyon sokan vannak ilyenek, mint én. A legnagyobb probléma ezzel, hogy a gyermekeinknek ezt adjuk tovább. Ez akkor tűnt fel, amikor elolvastam a könyvét, és nálam a személyes dolgaimmal egészen tűrhetően működött - ami tudható rólam, hogy nem igazán bírok rendet tartani, sosem volt az erősségem, és amióta gyerekeim vannak meg pláne -, de amióta próbálkoztam a Konmari módszerrel nagyobb a rend, jobban haladok, és "kezdem utolérni magamat". Nyugodtabb vagyok, de ebben része van annak is, hogy kicsit el kell fogadni az embernek azt, hogy nem mindent egyedül és egyszerre kell csinálni, és - valljuk be - néha kicsit Patópálosan kell viselkedni, nyelni egyet - szuuuszááá! -, és elfogadni , hogy nem vagyunk tökéletesek. Nem vagyunk mindenhatóak, nincs varázspálcánk, és aki azért jön, hogy valamibe belekössön - többnyire a hátunk mögött -, az akkor is beleköt, ha rend lesz. Csúnyán fogalmazva be kell venni a "leszaromtablettát", és elfogadni, hogy Isten sem egy nap alatt teremtette a világot, akkor nem feltétel, hogy nekünk menjen. Az is haladás, ha látható, amit tesz az ember. Nálunk - a három eleven gyerek mellett - iszonyatosan nehéz rendet tartani. Vannak napok, amikor jobban megy, és van, amikor kevésbé. A kedvencem az, amikor felkelek zöldhajnalban, mert azalatt az idő alatt egy csomó dolgot el tudok intézni, úgy, hogy nem kell hallgatnom, hogy pizsamás fiaim azzal kezdik a napot, hogy: "Anyaaa! Játszhatok a számítógéépen! Óóó, anyaaa! Van egy küldim, ami nagyon fontooos!" Ilyenkor felvilágosítom Őket a helyzetről, hogy itt, a való életben is van pár "küldi", amit meg kell csinálni, mint pl. felöltözni, megigazítani az ágyat, gyorsan elmenni a boltba kenyérért, reggelizni, fogat mosni, és ezután a szintlépés után "rendet rakni". Nem egyszer volt/van, hogy kitakarítottam, és nem tartott tovább 10, Áá, inkább 5 percnél. Nyár elején volt kb. két hét, amikor könyörögtem a rendért, de nem jött össze. Volt is szégyenkezés nem is egyszer... aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem vagyok egyértelmű, hogy mit is akarok - #@*!  egy könyvnek kellett rávezetnie! -, melléjük álltam, és végigvezényeltem a procedúrát. "A kisautót a kisautósnak kinevezett dobozba, a figurákat a figurás dobozba, a legót a star wars dobozba," stb. Baromi nehéz volt, hogy ne szedjem ki a kezükből "hamarabb elteszem, mint ahogy elmagyaráznám" felkiáltással, de ez a lényeg, hogy elmagyaráztam lépésről-lépésre, és maguk csinálták, aztán felsepertek, felmostak, és jé! relatíve rend volt. Mindez így is hosszú időbe telt, de ha most azt mondom, hogy "rakjatok rendet!" már tudják mit várok el. Jelzem a rend tovább is tart, ha ők csinálják, mert kis figyelmeztetés, es rájönnek, hogy nekik is jobb, ha a cuccaik a megfelelő helyeken vannak, es nem pl. a szoba közepén, mert így meg is találjatóak, és még ráadásul anya is boldog, hiszen rend van. Amióta ez működik, azóta jobban mennek a dolgok, a többi helyiségben is hamarabb van rend, és ez nem kismértékben köszönhető annak, hogy VÉGIGOLVASTAM a könyvet. Igen, végig.
A könyv öszzességében jól emészthető, egyszerűen megfogalmazott, szinte szájbarágós is néha, de ez kell a tudatosuláshoz. Lépésről-lépésre elmondja a módszert, ami valóban hatékonyabbá teszi a rendrakást, a takarítást, és az utána következő fenntartást. Kétségtelen, hogy triviális(?) dolgokkal van tele, de tapasztalatom szerint pont a triviális dolgok azoak, amikről hajlamosak vagyunk pont ezért elfelejtkezni. Lényegében a tudatosság fontosságát hangsúlyozza. (Na ez egy "szakértői" mondat volt...)
De...
Nem elfelejtendő, hogy ő egyedülálló.A könyvben hangsúlyozza a selejtezés témakörnél, hogy mások tárgyaival ezt ne csináljuk, hanem azt inkább ők csinálják.

Na ez az, amit nagyon nehéz követni.
Egyrészt, mert általában elkezdeni nehéz - már egy embernek is, akkor egy csalàdnak? Pláne!
Másrészt: Itt, nálunk négy évszak van - négyféle, de minimum háromféle szezonális ruházattal. Ez hatványozódik, ha gyermek az illető. Főleg, ha temperamentumos gyermek.
Dolgozunk. Ki itt, ki ott, ki otthon.
Munkaruha, normálruha, alkalmiruha, "játszóruha".
Ehhez a cipők - és itt nem a Szex és New York cipőmániására gondolok (Ó, azok a cipők!), hanem egy átlagos öttagú család cipőire 1db/ fő/funkció+1 papucs/fő.
Nem mindenki olyan szerencsés, hogy a "munkaruhája" kis kiegészítővel elmegy alkalminak is, vagy normál ruhának...
Harmadrészt: Szónokolunk az újrahasznosítàs fontosságáról, aztán a leharcolt ruhát ne tegyem el "játszóruhának" - nála mackó - dobjam ki??? ( Erről az úszó műanyagpalack-szemét-szigetek jutnak eszembe. A tenger mellett élők nem ismerik a műszálas ruhákat, műanyag tárolódobozokat, stb. és a szelektálás ehhez kapcsolódó jelentőségét??? ...és ami vicces, hogy nekünk mondják/írják, hogy a mi szemetünkből lett. Óriási tévedés! Magyarországon a szelektált hulladékot feldolgozzák, a nem szelektált, kommunális hulladékot elégetik, lerakókban helyezik el - jó, tudom, ez se a legjobb!!! -,a veszélyes hulladék kezeléséről most nem beszélnék... Összegezve: semmi közünk a fb-on terjengő tengerfenéki szeméthez...)
Nálunk ez úgy megy, hogy ruha-játszóruha-porrongy/géprongy/takarítórongy-kuka.
Negyedrészt: Ugyan próbálja már valaki egy kisgyereknek elmagyarázni, hogy "sok a kacat, szabaduljunk meg tőle, nem kell 50 kisautó, es amúgy is...nééézd! az már úgyis törött!" Na ez nem működik egy gyereknél, mert lehet, hogy pont a törött a kedvence, mert igenis tömeges karambolhoz kell az az 50 kisautó, és különben is, az akciófigurák csapatban játszanak.
...és ez csak egy gyerek a háromból...
Úgyhogy Kedves Konmari! Ez az a pillanat, ami nincs benne a könyvben.
A család...
Erre már nem ugyanazok a szabályok érvényesek.
...és igenis adok türelmi időt a félpár kallódó zokninak, mert mindig akkor kerül elő a másik félpár, amikor ezt kidobtam.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 



Facebook




Archívum

Naptár
<< Július / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 82131
Hónap: 2230
Nap: 56